Sziasztok!Most kezdtem a blogolást, szóval előre is elnézésteket kérem a helyesírási/fogalmazási hibákért!
Johanna Masonnak hívnak és tizenhét éves vagyok. A hetedik körzetben élek. Az emberek itt, a körzetemben furcsának tartanak. Talán nem is áll messze a valóságtól. Az emberek csak azt látják, hogy egy lány vagyok, aki ha nincs iskolában, felmászik egy fára és ott tölti az egész napot.Nincsenek barátaim. Persze, van akivel olykor,olykor elbeszélgetek, de nincs olyan akiben megbíznék.Ez is a Kapitólium hibája. Nem szerzek baràtokat, nem akarok megbízni senkiben a családomon kívül, mert szerintem két dolog lehetséges:vagy a Kapitólium megbízottja, vagy kisorsolják a Viadalra, ha tizenkettő és tizennyolc év között van. Nem akarok meghalni, sem a szeretteimet elveszíteni.Így hát egy dolog marad. Az egyedüllét ,amit olykor kifejezetten élvezek. Kinek kell az, hogy egyfolytában beszéljek, és jópofizzak valakinek? Hát nekem biztos nem. Erre ott van a családom.Akikkel beszélgetek, akikkel jól érzem magam, akik megértenek.Igazán megértenek. Főleg, az egy szem testvérem, a bátyám:Thomas. Vele mindet megtudok beszélni. Még a fiúügyeimet is, mondjuk abból nem volt sok. De mindig képes voltam olyanba beleszeretni, aki engem nem szeret .Mondjuk valljuk be:ki szeretne egy olyan lányt, mint én? Egyedül a családom szeret. És én is őket. Ők a legfontosabbak az életemben. Ezért teszek róla, hogy megvédjem őket. Bármi áron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése